Parádsasvár a 24-es számú főút mellett, Galyatetőtől keletre, a parádi katlan felső végében elnyúló 400 méter magas fennsíkon helyezkedik el. A faluból szemet gyönyörködtető kilátás nyílik az őt körbe ölelő hegycsúcsokra, azaz a Mogyorós-oromra, a Nagy-Lipótra, Galyatetőre, Bagolykőre, a Csór-hegyre, a Vadak-ormára, a Hármas-tetőre és a Vár hegyre.
Parád, Parádfürdő, Parádsasvár története szorosan összefonódik. Először 1549-ben említik írott formában ezen településeket. Ekkor a Mátra ezen területe Országh Kristóf tulajdona volt. A következő tulajdonos Ungnád Kristóf egri várkapitány volt, aki 1575-ben vette zálogba a területet. 1603-ban a későbbi erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond vásárolta meg, s mintegy 100 esztendőig birtokolta. 1676-ban jutott Parádsasvár egy részéhez Rákóczi Ferenc és testvére, Rákóczi Júlia.
A település hírnevét elsősorban üveggyárának köszönheti. II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1708-ban állíttatta fel a környéken az első üveghutát, a későbbi üveggyár elődjét. 1767-ben Parádsasvárra került a műhely, mert a fejlődő manufaktúrának a korábbi hely már nem tudott elég fát biztosítani. Új korszak kezdődött a parádi gyár történetében, amikor a 19. század közepén Károlyi György vette bérbe az üveghutát is. 1846-ban az iparmű-kiállításon a gyár díjat nyert. A 19. században egyre erőteljesebben fejlődött az üveggyártás a faluban.
1881-ben megépült a falu ékköve, a Károlyi kastély Ybl Miklós tervei alapján, amely ma 5 csillagos luxusszállóként üzemel. A Sasvár kastélyról sokáig Mátrasasvár néven volt ismert a falu, csak 1958-ban vált közigazgatásilag önálló községgé, ekkor kapta mai nevét. Korábban Bodonyhoz tartozott.
Bár az 1948-as államosításkor már felmerült az üveggyár bezárásának lehetősége, de ez akkor nem történt meg. Az üveggyártás végül 2005-ben szűnt meg a rendszerváltás után magánkézbe került gyárban. Ugyan a gyárból már nem kerül ki kristály termék, de a faluban több vállalkozó is foglalkozik üvegcsiszolással, ezért kis manufaktúrákban, boltokban megvásárolhatók a csiszolt termékek.
Az itt felfakadó gyógyvizek már az elmúlt évszázadokban is híresek voltak. A Csevice-forrás kénhidrogént tartalmazó, szénsavas savanyúvizét csaknem 200 éve fogyasztják gyomorpanaszok gyógyítására.
Parádsasvártól kb. 600 méterre, a Köszörűs patak parádi-tarnai torkolatánál található a Mátrai ősjuhar. A Földön sehol máshol nem írtak le ilyen fát: sem levélalakja, sem kérge, sem termése nem hasonlít a ma élő többi juharéhoz. Hozzá hasonló a felső miocén korban, kb. 5-20 millió évvel ezelőtt élt. A ma betonkerítéssel védett fát Papp József találta meg 1952-ben. A tudósok véleménye megoszlik: egy részük önálló fajnak, más részük a mezei juhar változatának tekinti. Egy biztos, hogy ilyen fával jelenleg a világon egyedül itt találkozhatunk. Bár évről évre termést nevel, utódja még nem fejlődött.